Diák  lettem  újra.  Társaim   24  - en  főleg  Bpestről  jöttek.  A  MŰVÉSZETI GIMNÁZIUM  hatalmas  tudással  engedte  ki  őket  érettségi  után.   Úgy  rajzoltak, olyan  nagy   tudással,  hogy  csak  a  csodálkozásom volt  nagyobb.  Az  56  -os    történet  megszakította  ,  de utána  új  lendülettel  jelentkezett  a  rajzolási  akaratom. Pénteken  -  szombaton-- legtöbbször  vasárnap  is rajzolással foglalkoztam. Talán  egy   kicsit  az  agyam  tönkrement. Munka  közben  mindig  oldalra  figyeltem  és  csodálkozva  vettem  észre: Piri  nem  .... de  mindig   megmutattam neki,  hogy  mit rajzolok  és   vártam:  mit  szól,  kérdez.  és  nekem  magyarázni  kell.  Egy  kicsit  félelem  is  belém  költözött:  Ha  látja,  hogy  a  Pestiek   jobban  rajzolnak,  többet  tudnak ----- Egy  hónap  után  már  kezdtem    behozni  a  nagy  hátrányomat.  Társaim  igen  sablonos  tudással ,  rutinnal   és  főleg  nagyképűen  mutogatták   munkáikat.   Akkor  nyugodtam  meg, amikor  Jakuba  Tanár  úr  megnézve  a  rajzomat,  a  vállamra  tette a  kezét  és  csak  ennyit  mondott:  Jó,  tovább!!

Piriről  már  csak  ennyit:  Kanadába  került,  orvosi  egyetemre.  Két  nyelven  :  angolul  és  franciául  már  tudott,  a külügyes  Apa  ezt eredményezte.   Három  levelet is  írt,  dicsekedve, hogy  az  anatómiai  rajzait  többször  megdicsérték  ------  a  közös  munkánk eredményét-