Az előző eszmefuttatásomban a gyermeki és ifjúsági időszak és a rajz mint magas rendű emberi tevékenység területéről írtam.  A közlés, a rajz az emberi ábrázoló és főleg alkotó akaratának eszköze. Amióta ember él a  Földön a kapcsolata a magas rendű cselekedettel megfigyelhető. Az ősember keze a szájból odapermetezett festékkel még ma is erről ad bizonyítékot.  A több millió éves emberi fejlődés velejárója az alkotás ténye. Mindegy, hogy ez egy rajz, vagy szikla megmunkálása , vagy az ebből épített, ma is megcsodálható emlékei ezt igazolják.  A jelzett és megnevezhető korok az alkotómunka és az ember cselekedetét igazolja. A XXI. század az  alkotó, megvalósítható fantáziadús világát éli. A gépek világa, a digitális életvezetés követeli az ember tudatos alkotómunkáját.Ez a feltett rajzom az embert csodálja, fent az alkotó észt hordozók, lent azokat akikért létrehozza a nagyszerű építményeit. Itt mindenki nagyon komoly, tettre kész!  Valóban szépek ezek az egymásnak feszülő forró színek, a világ fehérsége, a beavatkozók fekete formává fogalmazottan együtt élnek a kép alsó mezőjében élőkkel.A rajz ez irányú tökéletessége nem kétségbevonható!Ezt a rajzom  csak ilyen nagy méretben merem bemutatni. A kis méret elveszi az ábrázolás lelkét.A felületen valóban találkozik az ember és a szelleme. A vékony világos vonalak a vastag fekete  tollal megfogalmazott formákkal játszanak.Ez ugyanazt a lelki hangulatot fogalmazza meg. A méretét ennek sem változtatom meg, a negyed ennyi felületen lévő munka sokkal kevesebb érzelmet képes átadni